Magyar ifju jobboldal

Rozsda ette penge, falra kiszegezve, Dicső múltunk hol vagy, hol vagy eltemetve? Kiásunk a sirból kopott büszkeségünk, Gyalázott zászlaink, megcsonkitott népünk! Vérző tiz körmünkkel kaparjuk a földet, Ezen nehéz órán Istenünk segits meg! Segits meg Istenünk fogytán már erejünk, Kezedben van sorsunk, mutass jelet nekünk! Most hóförgeteg támad szép magyar Kárpátnak, S vad szél járja által a végtelen pusztákat. Érzem arcomon már jeges fuvallatát, Tomboló erejét, lángoló haragját. Kelettől Nyugatig perzsel végig tüze, Hogy azt, mi rossz e népnek hamuvá eméssze! Virágba boruljon ez a büszke ország, És együtt mondjuk újra: ÉLJEN A SZABADSÁG! Esztendő se múljon dolgozzon a kovács, Kard kell ide újra, acélos csillogás! Pengéjét rozsdával ne etesse senki, Jaj, be keserű, jaj, be szép most Magyarnak lenni!